Azért van rendszerváltás előtti hangulatom, mert pont ugyan
az a szitu.
Van egy magát vezénylő erőnek tartó
képződmény és van sok, vele szemben álló személy és
formáció...
A kétharmados - matematikailag is
logikai bakugrásokkal igazolt - többségnek mondott szervezet
és a vele szembenállást mutató formációk ülnek az ország
házában.
Abban mindkét halmaz rendkívül egyetért,
hogy ragaszkodni kell a közbeszédben megszokott kormánypárti
és ellenzéki titulushoz. Mitöbb van is vita, kérdés, meg
viszontválasz is - a színházi előadások forgatókönyve
szerint. A közönség ugyan direktben nem látja az előadást,
viszont áttételesen mégis csak érzékeli az országházi
történéseket és vagy lelkesen tapsol, vagy pfújol a publikum
szerepe szerint - mert az van neki kiosztva.
Na ez
az a pont, ahol nekem ez a demokratikus varázs megtörik! Azt
a kétszáz személyt képtelen vagyok úgy kezelni, mint
törvényhozás, mivel minden résztvevő - egy kivételével -
olyan süket, mint a nagyágyú. Újra kell gombolni! A kabát
már nem elég, az egész ruhatárat...
Üzenet küldése a hirdetőnek >>
