Valahogy mindig is vonzott az ellenkezés az ellen, ami
agyament és ostobán ragaszkodás ahhoz, ami rossz, de van...
Itt van például ez a Szörényi nevű manusz! Életében
mennybe mehetett volna, de nem akart - és most már nem is
fog. Mekkora poén lenne, ha a továbbiakban az a legendás
nóta ismét előkerülne és bömbölődne kihangosítva:
Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ, Nem fog mindig a
szerencse könyörögni hozzád És ha még most tied a szó, Ne
hidd, hogy így marad örökre, Ajánlom, tűnjél el a színről
sietve.
Levikém! Bírtalak, de biztos, hogy
félreértettelek...
|
Üzenet küldése a hirdetőnek >>
