A nagyokos csodarabbi esete, amiben nem csak ő, hanem az
általa vezetett intézmény, meg a szereplői is
nevetségesek...
Történt ugyanis, hogy a csodarabbi
elnézegetve a titkárnője igéző formáit - megkívánta. Szó
szót követett, az ajánlat megtörtént és a titkárnő fölfogva
a pozíciójának védelmét, végül is engedve az invitálásnak,
készségesen feltárta nőiességét az íróasztalon. Főszereplőnk
természetesen nagy igyekezettel hozzá is látott a lényeghez,
ám a hölgy kisvártatva megszólal:
- Drága rabbi!
Nem gondolja, hogy ideje lenne betenni? - De hát már
benn van... - Nem, nincs bent!
A vita
mégiscsak méltatlan egy ilyen
helyzetben, ezért a rabbi iziben hívja is a titkár urat - a
vitát eldöntendő - benn van, vagy nincs... A titkár úr
kellően tapasztalt, nyilván lehet üzembiztosan támaszkodni a
véleményére és rutinosan mondja is:
- A rabbinak
mindig igaza van! Aztán kissé rezignáltan hozzáteszi: -
Meg valószínű, hogy két f*sza is van, mert az egyik kint
van...