A Mi, németek valójában egy
hosszú levél, amelynek szerzője Meissner, a Wehrmacht
egykori katonája, a levélírás idején egy elegáns
németországi idősotthon lakója.
Címzettje pedig az
unokája, a Skóciában élő Callum, aki már jó ideje kérleli,
unszolja nagyapját, hogy elevenítse fel háborús emlékeit.
A levél csak a nagyapa halála után kerül Callumhoz,
aki saját reflexióival kiegészítve „közreadja”.
A keleti fronton megélt szörnyűségek felidézése nemcsak a
nagyapát készteti szembenézésre, de Callumban is felvet
alapvető kérdéseket a háború természetéről, a „rossz
oldalon” harcoló katona felelősségéről, az embertelen
viszonyok között meghozott döntések súlyáról.
A
négyéves katonai szolgálat pokláról, az élet-halál harc
brutális kegyetlenségéről szóló részletes beszámolóból
felkavaró történet bontakozik ki, valamint nagyon izgalmas,
érdekes - és a két generáció két különböző nézőpontjából
megfogalmazott - gondolatok formálódnak bűnről, bűntudatról,
felelősségvállalásról.