Szándékosan torzítom Tamási Áron művének címét! Na nem olcsó
poénként, hanem azért, mert tudom, hogy a közönségnek van
olyan része, aki ismeri az eredeti címet - és én elsősorban
nekik szánom ezt...
Tulajdonképpen a legtöbb
kommunikáció célja, a már berögzült szokásokra,
értékítéletekre építeni és többnyire be is jön... Viszont,
ha a történések felülírnak szörnyűségükben, vagy
bornírtságukban valamit, akkor a klisé szerint véleményezők
könnyen maguk is saját maguk paródiájává válnak. Gondolok
itt elsősorban a csak
mandinkát - és azt is szűrve - olvasó véleménycsinálóra, meg
a semmihez sem értő, de nagyon hívő Pesty-re is. Tehetem,
mert saját maguk állítják magukról, még ha nem is az én
véleményem megerősítésére teszik.
Az egy másik
kérdés, hogy a megszokás terhe alól magam sem tudok direkt
kibújni, hisz csak
megnéztem ezt a műsort, pedig rendkívül színvonaltalannak
tartom a merítést. Talán a szerkesztő-műsorvezető szerepe
sokkal kisebb, inkább a tévétársaság zavaros imidzse a ludas
ebben - legalábbis nálam. Szóval az a fránya megszokás!
A muternek is mondom: Ne ott bankoljon az isten szerelmére,
ahol ötven éve teszi!