A nagyokos csodarabbi esete, amiben nem csak ő, hanem az
általa vezetett intézmény, meg a szereplői is
nevetségesek...
Történt ugyanis, hogy a csodarabbi
elnézegetve a titkárnője igéző formáit - megkívánta. Szó
szót követett, az ajánlat megtörtént és a titkárnő fölfogva
a pozíciójának védelmét, végül is engedve az invitálásnak,
készségesen feltárta nőiességét az íróasztalon. Főszereplőnk
természetesen nagy igyekezettel hozzá is látott a lényeghez,
ám a hölgy kisvártatva megszólal:
- Drága rabbi!
Nem gondolja, hogy ideje lenne betenni? - De hát már
benn van... - Nem, nincs bent!
A vita
mégiscsak méltatlan egy ilyen helyzetben, ezért a rabbi
iziben hívja is a titkár urat - a vitát eldöntendő - benn
van, vagy nincs... A titkár úr kellően tapasztalt, nyilván
lehet üzembiztosan támaszkodni a véleményére és rutinosan
mondja is:
- A rabbinak mindig igaza van! Aztán
kissé rezignáltan hozzáteszi: - Meg valószínű, hogy két
f*sza is van, mert az egyik kint van...