A nagyokos csodarabbi esete, amiben nem csak ő, hanem az
általa vezetett intézmény, meg a szereplői is
nevetségesek...
Történt ugyanis, hogy a csodarabbi
elnézegetve a titkárnője igéző formáit - megkívánta. Szó
szót követett, az ajánlat megtörtént és a titkárnő fölfogva
a pozíciójának védelmét, végül is engedve az invitálásnak,
készségesen feltárta nőiességét az íróasztalon. Főszereplőnk
természetesen nagy igyekezettel hozzá is látott a lényeghez,
ám a hölgy kisvártatva
megszólal:
- Drága rabbi! Nem gondolja, hogy ideje
lenne betenni? - De hát már benn van... - Nem,
nincs bent!
A vita mégiscsak méltatlan egy ilyen
helyzetben, ezért a rabbi iziben hívja is a titkár urat - a
vitát eldöntendő - benn van, vagy nincs... A titkár úr
kellően tapasztalt, nyilván lehet üzembiztosan támaszkodni a
véleményére és rutinosan mondja is:
- A rabbinak
mindig igaza van! Aztán kissé
rezignáltan hozzáteszi: - Meg valószínű, hogy két f*sza
is van, mert az egyik kint van...