Éppen ezért, most azt játszom magamban, hogy összevetem a
tegnapot a mával...
Ha akarom, akkor úgy nézem,
hogy vannak, akiknek az előrelátása a konkrét kinagyított
képre fókuszál. Ez rendszerint a képernyő baloldalán ülőkre
igaz, hiszen az a rendezői jobb! A maradék meg az álnaiv
kérdező, meg a másik oldalon ülő resztli. Az nem előre
látás szerintem, hogy úgy se...
Tök jó, ha egy
ilyen műsor van, nekem ez sorvezető, hogy igenis kell az
emberi agynak rágógumi, ami nem szájon
át szedendő. Elővehető, sztenderd, bármikor leadható...
Egyébként most a pont Schiffer-é (2:08) - de csak az
elején!