Szándékosan torzítom Tamási Áron művének címét! Na nem olcsó
poénként, hanem azért, mert tudom, hogy a közönségnek van
olyan része, aki ismeri az eredeti címet - és én elsősorban
nekik szánom ezt...
Tulajdonképpen a legtöbb kommunikáció célja, a már
berögzült szokásokra, értékítéletekre építeni és többnyire
be is jön... Viszont, ha a történések felülírnak
szörnyűségükben, vagy bornírtságukban valamit, akkor a klisé
szerint véleményezők könnyen maguk is saját maguk
paródiájává válnak. Gondolok itt elsősorban a csak mandinkát
- és azt is szűrve - olvasó véleménycsinálóra, meg a
semmihez sem értő, de nagyon hívő Pesty-re is. Tehetem, mert
saját maguk állítják magukról, még ha nem is az én
véleményem megerősítésére teszik.
Az egy másik
kérdés, hogy a megszokás terhe alól magam sem tudok direkt
kibújni, hisz csak megnéztem ezt a
műsort, pedig rendkívül színvonaltalannak tartom a merítést.
Talán a szerkesztő-műsorvezető szerepe sokkal kisebb, inkább
a tévétársaság zavaros imidzse a ludas ebben - legalábbis
nálam. Szóval az a fránya megszokás! A muternek is
mondom: Ne ott bankoljon az isten szerelmére, ahol ötven éve
teszi!