A nagyokos csodarabbi esete, amiben nem csak ő, hanem az
általa vezetett intézmény, meg a szereplői is
nevetségesek...
Történt ugyanis, hogy a csodarabbi
elnézegetve a titkárnője igéző formáit - megkívánta. Szó
szót követett, az ajánlat megtörtént és a titkárnő fölfogva
a pozíciójának védelmét, végül is engedve az invitálásnak,
készségesen feltárta nőiességét az íróasztalon. Főszereplőnk
természetesen nagy igyekezettel hozzá is látott a lényeghez,
ám a hölgy kisvártatva megszólal:
- Drága rabbi!
Nem gondolja, hogy
ideje lenne betenni? - De hát már benn van... -
Nem, nincs bent!
A vita mégiscsak méltatlan egy
ilyen helyzetben, ezért a rabbi iziben hívja is a titkár
urat - a vitát eldöntendő - benn van, vagy nincs... A titkár
úr kellően tapasztalt, nyilván lehet üzembiztosan
támaszkodni a véleményére és rutinosan mondja is:
-
A rabbinak mindig igaza van! Aztán kissé rezignáltan
hozzáteszi: - Meg valószínű, hogy két f*sza is van, mert
az egyik kint van...