Legalábbis a számok törvénye alapján mindenképpen! Mivel
olyan mértékben gyártódtak a filmek az egykori
Szovjetunióban, mint a gyárban a cipőkanalak!
Persze teljesíteni kellett a feltételt - meg kellett
jelenjen: A kötelesség teljesítése és a hűség a
néphatalomhoz mindenek előtt! Az a támogató bizottságnak
mindegy volt, ha csak írásban és közvetve jött át az üzenet.
Szerencsére, különben az a kevés jó film sem született volna
meg, ahol szándékosan nem sztereotip szereplők,
agyonidealizált történetben vitték a sztorit. A Tavasz
tizenhét pillanata sorozat kifejezetten jó időben jött.
Az Osztankino-tévétorony már állt - és ugyan a közönség
jó darabig nem látogathatta a tetején imbolygó kilátót,
azért a Központi 1 és 2 műsorát már sugározta igencsak nagy
térerővel. Meg is állt az élet, mindenki a tévé elé ült,
amikor adásba tették. Végre nem a Matrózok lázadásá-t kell
nézni, meg a Kis föld-et (Leonyid Brezsnyev kábé 120 oldalas
II. vh-s eposza - szerk.), esetleg valami hihetetlenül
izgalmas termelési beszámolót.
Fekete-fehérsége
dacára azért is lehetett siker, mert alig van olyan szovjet
film, aminek a díszletei látványosan külföldön lettek
felvéve. Ez akkoriban még nemigen tűnt fel senkinek, hogy
Berlin az a felvétel idején Kelet-Berlin, a vidéki
Németország és Svájc az igaziból lengyel és csehszlovák
helyszín a valóságban. Ekkor még nem fedezték fel
Budapestet a lehetséges helyszíneknek - az jóval később
jött... Stirlitz azért berobbant a magyar háztartásokba is,
meglehet, hogy a képi világhoz nagyban hozzájárult a
nagyszerű magyar szinkron, bármennyire is sok vicc született
a kapcsán. Még egy vicc sem él meg, ha az alap történet nem
közismert - szerintem...
Akárhogy is, nekem
kellemes emlék, kifejezetten jó érzés visszaemlékezni rá!
Üzenet küldése a hirdetőnek >>
Lájkoljon és nyerjen