Szándékosan torzítom Tamási Áron művének címét! Na nem olcsó
poénként, hanem azért, mert tudom, hogy a közönségnek van
olyan része, aki ismeri az eredeti címet - és én elsősorban
nekik szánom ezt...
Tulajdonképpen a legtöbb
kommunikáció célja, a már berögzült szokásokra,
értékítéletekre építeni és többnyire be is jön... Viszont,
ha a történések felülírnak szörnyűségükben, vagy
bornírtságukban valamit, akkor a klisé szerint véleményezők
könnyen maguk is saját maguk paródiájává válnak. Gondolok
itt elsősorban a csak mandinkát - és azt is szűrve - olvasó
véleménycsinálóra, meg a semmihez sem értő, de nagyon hívő
Pesty-re is. Tehetem, mert saját maguk állítják magukról,
még ha nem is az én véleményem megerősítésére teszik.
Az egy másik kérdés, hogy a megszokás terhe alól magam
sem tudok direkt kibújni, hisz csak megnéztem ezt a műsort,
pedig rendkívül színvonaltalannak tartom a merítést. Talán a
szerkesztő-műsorvezető szerepe sokkal kisebb, inkább a
tévétársaság zavaros imidzse a ludas ebben - legalábbis
nálam. Szóval az a fránya megszokás! A muternek is
mondom: Ne ott bankoljon az isten szerelmére, ahol ötven éve
teszi!
Üzenet küldése a hirdetőnek >>
