Eléggé pontosan emlékszem egykori önmagamra, érzésekre és
bulikra - azért közben koszon kívül azt hiszem ragadt rám
egy, s más.
Nyilván mindenkire ugyan az az ipse néz
vissza a tükörből - bármennyi évtized is telt el. Meg persze
nekem nincs Kossuth-díjam és jó eséllyel nem is lesz,
maximum megélhetési kisnyugdíjas leszek, ha lesz
tizenharmadik, ha se. Az én dolgom...
Az viszont
nem annyira, ha egy egykori idolom az elhülyülés olyan fokán
van, hogy a benyalás fontosabb, mint mondani valamit! Mert
amit az egekig akar magasztalni, az bizony nincs - már.
Egyébként a hőse pont az ellenkezőjét mondta ott, ahol ő
díszf*szként meredezett volna, mert nekem csak kókadozásnak
tűnt...
Üzenet küldése a hirdetőnek >>
